Gyalogtúra Göcsejben 2009. októberében

Egyesületünk szervezésében a göcseji tájegységbe látogattunk, a 2009. október 22.-25. közötti időszakban. Szálláshelyünk Kustánszegen volt, innen kiindulva tettünk gyalogtúrákat, hogy megismerjük a környéket.Az utazást személykocsikkal oldottuk meg, az üzemanyag-költséget egymás között elosztva, de voltak néhányan, akik busszal érkeztek.

Program:
Október 23.-án
, pénteken: Kustánszegről É-Ny felé K, K+, Erdeifalu, K, Dél felé K, K+ Kerekdomb, innen vissza a faluba K, K+, K Kustánszegre.
Teljes táv
: 20 km, szint 250 m, elosztva.
Rövidítési lehetőség: útközben visszafordulni, a jelzésen visszamenni.

Október 24.-én, szombaton: Kustánszegről dél felé indulva K kör, Parasza harangláb, majd a Becsvölgye-Szilvágy országutat keresztezve tovább K kör Barabásszegre, onnan K, Kislengyel, Kustánszeg.
Teljes táv
: 17 km, szint 150 m elosztva. Rövidítési lehetőség: útközben visszafordulni, vagy a Becsvölgyébe vezető országutak valamelyikéről kocsival visszajönni.

Szálláslehetőség: Kustánszegen, fizető vendéglátás, magánházaknál. (Szokásos ár: 2700.- Ft/fő/éj)

A göcseji vidék barátságosan dimbes-dombos, legmagasabb pontja Kandikó, a maga 304 méterével. Ez a „legmagasabb” pont egy síknak látszó szántóföldön van, egy geodéziai mérőtorony képében. Közben persze tudjuk, hogy az egész vidék a tengerszint felett átlagosan 200 m körüli levegőt szív.

A szervezést elegendően korán kezdtük el, mivel tavalyi tapasztalataink alapján számítottunk arra, hogy esetleg egyáltalán „nem férünk be” Göcsejbe. (Tavaly ugyanis, őrségi túránkon, a jónéhány héttel korábban elkezdett szálláskeresés ellenére sem találtunk helyet, a számba jöhető házak már jóval korábban megteltek, csak egyik túratársunk szemfülessége mentette meg a helyzetet, viszont azt kiválóan.)

Kustánszeget egyrészt azért választottuk, mert csak ebbe a faluba „fért be” kb. 14 fős társaságunk, másrészt innen indulnak önmagukba visszatérő jelzett utak, harmadrészt pedig, a térképre ránézve, ez látszik Göcsej közepének. Azért most sem volt teljes a siker, néhányunknak csak a közeli (kb. 3 km-re lévő) Paraszán jutott szálláshely.

Első nap a társaság egy része elindult a tervezett úton. A jelzésekkel kezdetben nem volt gond, de kb. 6-8 km után, a K sáv DNy-ra, erdőben haladó, egyenes részén a járt út nyoma kezdett elveszni. Itt kaphatott volna fokozott szerepet a jól bevált iránytű, csakhogy a jelzések kezdtek az út nélküli erdőben jobbra-balra csapongani, a fő DNy-i iránytól eltérni, majd végleg el is vesztek. Egy ideig próbáltuk keresni a most már a (legújabb kiadású) térképtől is elbitangoló utat és a jelzést, de nem találtuk meg. Számolva a biztosan közeledő besötétedéssel és egy esetleges zivatarral, visszafordultunk.

Sötétedésig megnéztük Kustánszegen a mesterséges, duzzasztott tavat, a falu északi végében. Horgászok „élvezték” a nem túl barátságos időt. Az étkezőhelyek már téli pihenőre tértek, egy kivételével, amely éppen a szezon utolsó napján tartott nyitva.

A másnapi programot viszont alaposan megváltoztattuk, rugalmasan alkalmazkodva a helyben kapott információkhoz - és a társaság igényeihez. Ugyanis kiderült, hogy a környéken erdei kisvasút működik, ez persze mindenkit érdekelt, nincs már olyan sok az országban. Emellett aztán már nem maradt volna idő a tervezett gyalogtúrára, viszont Lentiben vonzó lehetőség volt a termálfürdő. Így aztán elautókáztunk Lentibe, és megtámadtuk a kisvasutat, amely egyébként nem menetrend-szerűen közlekedik, de elegendő jelentkező esetén bármikor elindítják. A hangulatos, kályhafűtésű szerelvény Csömödérig közlekedik, és a szép, őszi erdőn át zötyögő vagonok ablakából időnként a helyi állatvilág képviselőit is láthattuk. A csömödéri tartózkodás nem volt hosszú, visszavonatoztunk Lentibe, ahol igyekeztünk bejutni a vasútállomás közelében lévő fürdőbe, de ez csak a társaság egy részének sikerült. A kicsit később odaérkező többieknek kb. egyórás várakozás jutott volna osztályrészül, mivel a fürdő megtelt, így csak az öltözőszekrények fölszabadulásának ütemében juthattunk volna be.

Az, hogy néhányunknak Paraszán volt a szállása, alkalmat adott egy kis esti, „egészségügyi” sétára: úgymond „háztűznéző” céljából átballagtunk hozzájuk (kb. 3 km), majd, némi szomszédolás után, vissza a saját szállásunkra - hogy azért a gyaloglás ne maradjon ki teljesen a napi programból.

Másnap, a hazafelé úton, a társaság egy része a zalaegerszegi termálfürdőben kárpótolta magát az előző napi, Lentibeli fiaskóért.

Lichtmann Tibor