Csákvári élmények 2016.


Csákvári kirándulásunk (Vértes hg.)

Az eredeti programunk szerint, de csak március 12.-14.-ig élveztük a Vértes hegység, ezen belül Csákvár és környéke vendégmarasztalását.


A budapesti Népligetből közvetlen buszjárat is van a településre.

Csákváron az „Öreg tölgy” turistaházat foglaltuk el. Emeletes-ágyas szobák, viszonylag jó állapot, étterem és a közös előtérből nyíló fürdőszobák és elfogadható, mind szállás-, mind étkezési árak a főbb jellemzői.

Csoportos étkezést lehet rendelni, többségünk reggelit és vacsorát is rendelt, mert megérte, bőséges és jóízű volt.

Ha egy szobában teljes a létszám, akkor a holmiknak igen kevés hely jut. Egy hálózati fali csatlakozó lévén a szobákban, célszerű sok-sok T-elosztót vinni, ha többen szeretnének aksikat töltögetni. A fürdőszobában viszont egyáltalán nincs csatlakozó.

Az érkezés napján kilátogattunk a Geszner-tóhoz és a mellette lévő Vértes Természettudományi Múzeumhoz, amely most zárva volt. (1. kép)

Ez után megkezdtük sétánkat a „Vidrafű-tanösvényen”, ami nekünk lápként mutatkozott be a bő csapadéknak tulajdoníthatóan. Fűcsomóról fűcsomóra lépkedtünk, ahol pedig nem, ott cuppogtunk a sárban. Kis kikapcsolódást jelentett a madármegfigyelő – kissé a talaj szintje fölé épített—faépülete.

Utunk visszafordulóját a tanyaközpont épülete jelentette.

A mai napunk 15 km-ünkbe került, a szintemelkedést csak a madárfigyelő faházba vezető néhány lépcső jelentette. Ez a tanösvény a térkép és a helyszínen lévő tábla jelzése szerint kerékpározásra is ajánlott út, de ez látogatásunk idejében néhány méter megtétele után kudarcba lápba fulladt volna.

Másnap a Báracháza-barlanghoz másztunk fel. (2.kép)

A nyitott barlang bejárata: (3. kép)

A fölhagyott bányaterület: (4,. kép)

Visszatérve a jelzett útra a Gánthoz tartozó bányamúzeumhoz értünk, ahol a szabadban lévő bányagépek és a bányaművelés szakszerű bemutatását élvezhettük. Ez eddig 10 km.-ünkbe került.

Bányamúzeumi részlet:(5. kép)

Voltak, akik Gántra besétálva járati busszal értek vissza Csákvárra, mások 5 km többlettel gyalog tették meg az utat.

Utolsó csákvári napunkon a Haraszt-hegyi tanösvényen (8. kép) mentünk végig. Aki elég lendületesen és egyhuzamban tette meg a parkolótól az 5-ös pontig terjedő ny.-i szakaszt, némi tüdőtisztító fujtatásban is részesülhetett.

Egyébként érdekes volt tapasztalni, hogy a vidék mintha jó „lótermő” lenne, mivel itteni útjaink során szokatlan mennyiségben láttunk ménest.

Jutott idő a Lőportorony körbejárására:(6. kép)

Társaságunk egy része a tanösvény leszálló ágán: (7. kép)

Végül a jelenleg kórházként működő Eszterházy-kastélyt és szép nagy, gondozottnak tűnő parkját néztük meg.

A park egyik műtárgya a napóra, (9. kép) amelyen sajnos nem tudtam leolvasni a másodpercek múlását, még a mellette álló kompenzációs skála figyelembevételével sem.

Szöveg: LICHTMANN Tibor, képek: Agárdi Éva, LICHTMANN Tibor

1. kép:A Vértes Természettudományi Múzeum                       Báracháza-barlang   



  


3. kép: A nyitott barlang bejárata





     4. kép: A fölhagyott bányaterület 


                             


5. kép: Bányamúzeumi részlet






  


                               A Lőportorony 


                                   

Társaságunk egy része a leszállóágon

 






Maga a Tanösvény              

A park napórája