Szigetközi kalandozás 2014
A 2014. évi eseménynaptárunkban a „Dunakiliti – Szigetköz 2014. június. 20-24.” címen szereplő vízitúrát valósítottuk meg, csillagtúra formájában.
A Szigetközben egyesületünk, illetve egyes tagjai ugyan már voltak régebben, a Mosoni-Dunán is többször, de ezt a részt nem ismertük.
Az előzetes, „papír”, illetve „internet” alapú tájékozódás alapján nem tudtuk határozottan eldönteni, melyik kempingbe menjünk, milyen a vízreszállási lehetőség.
Ezért szárazföldön előzetesen fölmértük Dunakilitit és környékét, a környékbeli kempingeket.
Három helyszínt néztünk meg. Az adott körülmények között a vízreszállási lehetőség volt a legfontosabb, mivel a megközelíthetőség, árak, kinézetük különbözősége összességében kiegyenlítette egymást.
Az egyiknél vízfelszín sem volt a közelben, a másiknál vízre lehetett ugyan szállni, de a nyíltabb vizekre való ki- és visszajutás rögtön átemelésekkel járt volna.
Maradt a Vadvíz Kemping, közvetlenül a dunakiliti duzzasztógát tövében, ahol bőven van sátorozási lehetőség is. A helyszín egyenes aszfaltúton kb. 2,5 km-re van a falubeli buszmegállótól.
A túra kezdetére hatan érkeztünk Mosonmagyaróvárra, onnan helyközi buszjárattal a Dunakilitiből kivezető út csatlakozásáig mentünk, majd egyesületünk egyik áldozatkész tagja kocsival vitt a kempingig. Három kajakot is ő szállított a Római-parton lévő csónakházból oda s vissza. Később még egy háromtagú család is csatlakozott hozzánk, sátorozással. Ők kenut béreltek a helyszínen.
Bevásárlási lehetőség a faluban, illetve kisebb dolgokat megrendelésre a kemping is beszerez.
A szobák enyhén dohosak voltak, mivel egy korábbi árvíz alatt kb. derékig ért ott a víz.
A kempingben hűtőszekrényt és gáz-tűzhelyet lehetett igénybe venni, külön térítés nélkül.
Szerencsére elég részletes vízrajzi térképet lehet találni a kemping honlapján http://www.vadviz-kemping.hu/index.php?mkt=nyito, amelyen a különböző gátfajták, sodrás erősségek is be vannak jelölve, ami még részletesebben a büfé előtér falán is látható.
A Szigetköz nagy Duna-ágában, teljes keresztmetszetében egy széles vízszintemelő kőgát van, az akkori vízállásnál a szintkülönbség a két oldal között kb. 3-4 m lehetett, a duzzasztómű al- és felvize között talán egy kicsivel több. Ezzel érik el, hogy a mesterséges bősi csatorna-ág vízszint-csökkentő hatása ellenére, a Szigetközbe elég víz jusson.
Az általunk végigevezett ágakban a sodrás az állóvíztől az őrjöngő hullámos, rohanó sodrású felszínig terjedt. A nagy mederrel érintkező mellékágakat mindenhol gátak zárják le, és vízállástól függően vagy átfolyik rajtuk a víz, vagy nem. Az akkori vízállásnál, amely átlagosnak volt mondható, ilyen is olyan is előfordult. Úgy terveztük a térkép alapján, hogy az egyik mellékágból kimegyünk a nagy ágba, majd egy másikon visszajövünk, de az egyik lehetséges helyen jöttek szembe a befolyásnál az említett őrjöngő, rohanó sodrású hullámok. A gátat itt még megközelíteni sem tudtuk, a lekeskenyült, s bedőlt fás mederben megfordulni sem lehetett, így farolás közben kellett figyelni, hogy ne vigyen be a víz az ágak közé. (Sikerült megúszni!)
Egy másik helyen a kőgát kialakítása miatt nem tudtuk volna átemelni a csónakokat a fő mederbe.
Változatosságot az is jelentett, hogy a vízreszállás helyéről jobbra is, balra is szabad volt az út a viszonylag széles, nyugodt vízen.
A mederágak szélessége igen változó, eveztünk egy-két olyan keskeny részen, ahol egy kétszemélyes hajóval nem tudtunk megfordulni, a kenuról nem is beszélve. Máshol 20-40 méter széles is volt a meder.
Több helyen bedőlt fák, ágak között eveztünk, szerencsére éppen akkor kis sodrású vízben.
Ott-tartózkodásunk alatt alig találkoztunk motorcsónakkal, mindenesetre lényegesen kevesebbel, mint a Tisza-tó csatornáiban, így élvezhettük a természet hangjait (meg időnként egymáséit).
A fentebb említett szélsőségek mellett az idő döntő részében alig mozgó vízfelszínekben volt részünk, ráadásul az áramlások iránya a különböző ágakban néha a logikus gondolkodásunk szerintivel ellentétes is volt. (Feltehetően a Duna lassú áradása-apadása miatt alakulhatott így.)
Helyenként zátonyok is voltak, ahol be kellett célozni a keskeny áthaladási lehetőséget, itt a folyás is felgyorsult.
Egy helyen kellett átemelni, mintaszerűen kényelmes körülmények között, ahol betonozott gát volt, s a gát másik oldalán akkor éppen 20-30 cm „mély”, kristálytiszta, langyos állóvíz volt, igaz, térdig érő iszappal. A Duna-víz tisztaságára sehol nem lehetett panaszunk.
Alkalmunk volt a duzzasztómű meglátogatására is a legfőbb szakember vezetésével, így az alatta, illetve a Duna medre alatt sok méter mélyen átvezető betonalagútban is voltunk, sok-sok lépcső külön túrának is beillő legyőzésével.
Kisétáltunk a nagy mederhez is, itt láttuk a vízszint-emelő kőgátat.
Lichtmann Tibor
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
Alant néhány kép: